Latinovits és Széchenyi gyenge kezdő volt, fénylőbb tehetség jár közöttünk – megjött Kornis és Magyar Péter!
Kornis Mihály hihetetlenül nagy kópé, tökéletesen figurázza ki a mélytiszás személyi kultuszt. Vagy mégsem? Francesca Rivafinoli írása.
Rákosi elvtársnak sem írtak ilyen nyálas, szervilis, dicsőítő verset a legsötétebb 50-es években.
„A napokban írtam egy jegyzetet, Ezek megőrültek, agyukra ment a Magyar Péter-imádat címmel, ahol Ágh Attila elvtársnak a tudományos szocializmus nagy ismerőjének az egészen elképesztő mondatára reagáltam, hogy szerinte Magyar Péter legfontosabb pozitív tulajdonsága az önkorrekciós képessége. Ezt lássuk be, nem hagyhattam szó nélkül a levegőben lógni, mert ha van valami, ami egészen távol áll Magyartól, az pont az önreflexiós képesség, hiszen eddig soha, egyetlen tévedéséért, csúsztatásáért, sőt az általa felpörgetett álhírekért sem kért elnézést. Akkor azt hittem ennél lejjebb már nem tud süllyedni a baloldali, liberális megmondóemberek sora, de tévedtem.
Kornis Mihály olyan posztot tett ki a napokban a Facebook-oldalára Magyar Péterről, hogy annak idején még Rákosi elvtársnak sem írtak ilyen nyálas, szervilis, dicsőítő verset a legsötétebb 50-es években.
Természetesen Kornis már régen bemutatkozott a nemzeti oldalnak, emlékezetes a Beszélőben megjelent és azóta elhíresült mondata: »Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban: gyűlölünk titeket, mint ti minket.«
De a demokráciáról alkotott képéről, felfogásáról sokat elárul a baloldali, liberális író alábbi mondata is: »1989. június 16-a óta esszük Orbán Viktor fekete kenyerét, keserű kenyerét, hamis kenyerét, a hazugság kenyerét. De hiszen ezt mindenki tudja!«
Úgyhogy a mostani posztjában sem az a meglepő, hogy Magyar Pétert élteti, ajnározza, hanem sokkal inkább az a rémisztően alázatos, behízelgő stílus, ahogy ezt teszi. Érdemes pár erős mondatot felidézni az írásból: »[…] nem mondják, hogy páratlanul jó szónok, nem mondják, hogy meglepően és kellőképpen felkészült politikai vezető, de ami engem ennél sokkal inkább foglalkoztat, mint Magyarországra oly jellemző jelenség is, hogy az első szó mindenkinek vele kapcsolatban az kéne, hogy legyen, hogy ilyen tehetséges politikust nem látott ez az ország 200 éve. […] Vagy inkább visszahátrálok, és azt mondom, színházrendezői diplomámmal a hónom alatt: nem láttam jobb beszédtechnikájú színészt a magyar színpadokon, mióta egyáltalán meg tudom különböztetni a magyar színészt az utcai járókelőtől«
Csak dörzsöljük a szemünket. Ha ez nem valami tréfa akar lenni a közelgő farsangra való tekintettel, akkor bizony ez valami egészen elképesztő!
Az, hogy ezeket a sorokat letudta írni Kornis az azért nem mindennapi. Ezt jegyezzük meg, mert ez politikatörténeti pillanat: a liberális, baloldal a gyűlölet oltárán, Orbán leváltása érdekében egy hazug, erőszakos, gátlástalan, a nőket semmibe vevő, Brüsszel által damilon rángatott marionettfigurát is képes felemelni és az egekig magasztalni, olyan visszataszító, gyomorforgató módon, hogy az már tényleg kellemetlen és módfelett ciki.
Hova jutottunk… Édes istenem! Nagyon fájdalmas lesz az ébredés, annyi bizonyos.”
Ezt is ajánljuk a témában
Kornis Mihály hihetetlenül nagy kópé, tökéletesen figurázza ki a mélytiszás személyi kultuszt. Vagy mégsem? Francesca Rivafinoli írása.
Nyitókép: MTI/MTVA/Zih Zsolt